Fedezd fel a világot!

Az Év Gombája: Disznófülgomba (Gomphus clavatus)

A disznófülgomba (Gomphus clavatus), vagy más néven zápfoggomba termőteste tölcséres, teteje lecsapott, vagy kissé benyomott, ibolyás színű. Az idősebb példányok inkább okkeresek. Termőrétege lefutó, ráncos, gyűrött, lilás színű. Húsa vastag, fehér színű. Magyarországon mészkerülő bükkösökben találkozhatunk vele. Általában középhegységi vagy hegyvidéki elterjedésű faj, főleg meszes alapkőzeten terem, azonban hazánkban erősen savanyú talajú bükkösökből került elő. Mivel feltűnő méretű és különleges színű, így könnyen felhívja magára az emberek figyelmét. Látványos kinézete mellett ehető, jóízű gomba, így ritkasága miatt fontos volt, hogy törvényi védelmet kapjon. Magyarországon védett faj, eszmei értéke 10.000 forint.

Az Év Vadvirága: Borzas len (Linum hirsutum)

A borzas lennel hazánkban száraz gyepekben, sztyepréteken, meszes homokpuszta gyepekben, ritkábban száraz tölgyesekben találkozhatunk. Mészkedvelő faj. Az Északi-középhegységben és a Duna–Tisza-közén gyakoribb, az ország nyugati részén ritkábbnak mondható.50–80 cm magas, felegyenesedő szárú évelő növény. A levelek szórt állásúak, ülők, 2,5-3 cm hosszúak.  A virágok álfüzért alkotnak. A virágaiban 5 liláskék – a klasszikus lenkéknél lilásabb – szirom található, melyek 15–20 mm hosszúak, a csészelevelek mirigyes szélűek. A termés gömb alakú tok. Május és július között virágzik. Hazánkban 1993 óta védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.

Az Év Fája: Vénic-szil (Ulmus laevis)

A vénic-szil  elsősorban az árterekhez kötődő szilfajunk, amelynek élettere a folyószabályozások, az ártéri ligeterdők java részének kiirtása, a megmaradottak egy részének átalakítása miatt lényegesen lecsökkent. Őshonos szileink közül a szilfavészre legkevésbé érzékeny, ennek ellenére visszaszorulása látványos. A közepes méretű fa maximum 25 méterre nő meg. A törzse erősen ágas, a kérge barnásszürke, hálózatosan berepedezett. A koronája szabálytalan, míg az alsó ágak lehajlanak. Elliptikus levelei 7-13 cm hosszúak, a fonákuk pedig kissé szűrözött.

Az Év Rovara: Közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo)

A közönséges temetőbogár a dögbogárfélék (Silphidae) családjának képviselője. Közepes méretű, testhossza 12-22 mm.  Fekete alapszínű testét helyenként feltűnő aranysárga szőrök borítják. Szárnyfedője – a bogarak zömétől eltérően – nem fedi be teljesen a potrohot, így utolsó hátlemezei és farfedője jól látható.  Szárnyfedőjének fekete-sárga szalagszerű mintázata nagyon jellemző, bár van még hat hazai faj, mely hasonló mintázatot mutat.  A temetőbogarak ciripelő hangot képesek kiadni, jól fejlett hártyás szárnyuk és kifinomult szaglásuk segíti e fajokat a táplálékuk felkutatásában. Hazánkban is igen gyakori, főleg az erdős helyek lakója. A sík-, domb- és hegyvidéken egyaránt felelhető. Elsősorban éjszaka aktív.

Az Év Lepkéje: Fecskefarkú pillangó (Papilio machaon)

Az Év Lepkéje, a fecskefarkú pillangó országszerte elterjedt, a hegy- és dombvidékeken gyakoribb, azonban az utóbbi évek kései fagyos napjai és az intenzív vegyszerhasználat miatt bizonyos területeken igencsak megfogyatkozott. Három nemzedéke áprilistól repül egészen szeptemberig. Jellegzetes mintázattal rendelkezik, nehéz más fajjal összetéveszteni. Érdekesség, hogy hernyója fiatalkorában madárürülékre hasonlít, később a zöld valamelyik árnyalatában pompázik. Mérgező. A kertünkben is találkozhatunk vele például a répa levelein vagy a kapron, köményen. Nem okoz jelentős kárt. Bábállapotban vészeli át a telet, a pillangó tavasszal kel ki. A fecskefarkú pillangó hazánkban védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Az Év Hala: Lápi póc (Umbra krameri)

 Az Év Hala, a lápi póc apró termetű, zömök testű halunk, mely kissé nyújtott, oldalról lapított. Farokúszója szabályosan lekerekített, kerekded mellúszóit, valamint az úszóiban található úszósugarakat egymástól külön-külön is képes mozgatni. Ezen sajátosságának köszönheti a "kutyahal" elnevezést. Termetéhez képest testét viszonylag nagyobb méretű pikkelyek borítják, alap barnás színezetét az oldalvonala helyén elhelyezkedő, fémesen csillogó aranysárga csík díszíti. Enyhén felső állású szájában apró fogacskákból álló kefefogazat található, aminek segítségével bolharákokat, rovarlárvákat vagy halivadékokat zsákmányol. Élőhelyeként, mint ahogyan azt neve is mutatja, a dús növényzetű mocsarakat és lápokat részesíti előnyben. Szaporodására tavasszal kerül sor, jellegzetes násztáncukat követően a nőstény őrködik az ikrákat rejtő fészek felett. Fennmaradt állományai mára egymástól elszigetelten, holtágakban, tőzeglápokban, sekély vizű tavakban, kisebb vízfolyásokban és csatornákban vannak jelen. A lápi póc további fennmaradását az egyre gyakoribbá váló száraz periódusok, valamint a Kelet-Ázsiából származó inváziós amurgéb is fenyegeti. Természetvédelmi szempontból igen értékes, fokozottan védett, bennszülött halfajunk, eszmei értéke példányonként 250 000 Ft.

Az Év Kétéltűje: Alpesi gőte (Mesotriton alpestris)

Hazánk középhegységeinek hűvös, csapadékos mikroklímájú élőhelyeinek kisebb tavaiban, tócsáiban szigetszerűen előforduló alpesi gőte az egyik legritkább, kevésbé közismert kétéltűnk, szórványos előfordulásának köszönhetően kevesen találkoznak vele. Védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Az alpesi gőte a kétéltűek osztályába, a farkos kétéltűek rendjébe, ezen belül a szalamandrafélék családjába tartozó faj.  Magyarországon a legmagasabb természetvédelmi értékkel védett faj a kétéltűek közül. Megtalálható a Mátrában, a Bükk-vidék területén, a Bakonyban és a Zempléni-hegységben. Mindenféle gerinctelenekkel táplálkozik (rovarok, giliszták, apró csigák). A párzás és a peték lerakása a hideg lápforrásokban, patakokban történik nyár elején.

Az Év Madara: Barkóscinege (Panurus biarmicus)

A barkóscinege hazánk nagyobb kiterjedésű nádas-gyékényes vizes élőhelyein: természetes és mesterséges tavakon, mocsarakban, holtágakban általánosan elterjedt, helyenként gyakori. Társas viselkedésű, állandó madarunk. Télen is a nádasokban figyelhető meg, ahol kisebb-nagyobb csapatokban a nád magját fogyasztja. Tavasszal és nyáron rovarokkal, apró csigákkal és pókokkal táplálkozik. Hazai fészkelő állománya 5 400-6 300 párra tehető. Védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Az Év Ősmaradványa: Borostyánkő

A Magyarhoni Földtani Társulat által megrendezett Földtudományos Forgatagon került kihirdetésre az Év Ásványkincse: a bazalt, az Év Ásványa: az antimonit, illetve az Év Ősmaradványa: a borostyánkő. Ki ne emlékezne a nagy sikerű, 1993-as (tehát éppen 30 éves) Jurassic Park című filmre, melyben borostyánkőbe zárt vérszívó rovarokból nyert DNS segítségével hoznak létre dinoszauruszokat. Ha máshonnan nem is, de innen biztosan sokaknak ismerős 2023 Év Ősmaradványa.

  A borostyán vagy borostyánkő fosszilis (megkövesedett) gyanta, bár sokan ásványként gondolnak rá, valójában nem az. Amellett, hogy kedvelt ékszeralapanyag, híres még arról is, hogy kitűnő állapotban őrzi meg a még képlékeny állapotában beleragadt kisebb állatokat, elsősorban ízeltlábúakat. Ilyen állatzárványból eddig több mint 2600 fajt határoztak meg, növényzárványokból pedig következtetni tudnak a földtörténeti korok flórájára. 

A feladatlap megoldása 2023.február 24. péntek 14 óráig adható le biológia és földrajz tantárgyaknál kézzel írva!

Kérdések:

1.A disznófül gombának mi a másik neve?

2.Milyen színűek a borzas len virágai?

3.Hány méterre nő meg a Vénic-szil?

4.Milyen színű a mintázata a közönséges temetőbogárnak?

5.Mikor aktív ez a rovar?

6.Hol találkozhatunk kertjeinkben a fecskefarkú pillangóval?

7.Mennyi az eszmei értéke a fokozottan védett lápi pócnak?

8.Miért kapta a „kutyahal” elnevezést?

9.Hol él az alpesi gőte?

10.Mivel táplálkozik a barkóscinege?

11. Miből „hoztak létre” dinoszauruszokat Jurassic Park című filmben?

12.Mi a borostyánkő?

13.Hány állatfajt határoztak meg borostyánkő zárványból?